1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. nem most, hanem később. | <jövőbeli előidejűséget kifejező mm-ban.> ha majd elkészültél, szólj. | ▸ majd csak majd csak lesz valahogy! | <fenyegető értelmű m-okban.> majd adok én neked!

2. <gúnyos, tagadó, tiltakozó kif-ek nyomósítására.> ▸ majd bolond leszek! ▸ majd éppen ő!

3. (ksz-szerűen) vál aztán, később. | (kapcsolatos m-okban) ▸ majd , majd az örömtől majd sírt, majd nevetett.

[?↔ma ]

majdnem. majd kipukkad; ▸ majd mit mondok mondtam

[←majd¹ ]

1. ts lyukat tör valamin (úgy, hogy darabjai kifelé esnek). kitöri az ablakot.

2. ts törve helyéből kimozdít. kitöri a fésű fogait; ▸ kitöri valakinek a nyakát | ts ▸ kitöri valamijét kitöri a karját; ▸ kitöri a nyakát

3. tn <körülzárt helyről> erőszakosan kijut. | tn sp <ló> az akadályt kikerülve hirtelen oldalra kitér.

4. tn <tűzhányó> működni kezd. | valami feltör, felszínre kerül. kitört a földgáz.

5. tn hirtelen (nagy erővel) megkezdődik. kitört a háború; kitört a tapsvihar. | tn <betegség> így jelentkezik. kitört rajta az influenza.

6. ts ritk betegség rohama erőt vesz valakin. kitöri a nyavalya.

7. tn indulatában heves kifejezésekre ragadtatja magát. keserűen kitört. | tn ▸ kitör valamiben zokogásban tör ki. | tn <érzelem, indulat> hirtelen nagy erővel megnyilatkozik. kitört belőle a düh. | tn <rejtett jelleg, tulajdonság> hirtelen és gátlástalanul megmutatkozik. kitört belőle a vadember.

eltörve kiesik v. kimozdul a helyéből. kitörik a ceruza hegye; kitörik a karja. | ▸ majd kitörik a nyelve